- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva.
- Neked is - adott egy puszit az arcomra.
- Mit kérsz reggelire?
- Valami finomat - nevetett.
Köszi, ezzel megkönnyítetted a dolgom.. Bementem a konyhába és nekiálltam csinálni néhány palacsintát. Szerencsére volt a szekrényben nutella és lekvár is. Magamnak főztem kávét, húgomnak pedig kakaót a reggeli mellé. Mivel szeretem a meséket, ezért az ennivalót odavittem a tévé elé, és ott fogyasztottuk el. Miután ettem, felhívtam húgom egyik barátnőjének az anyukáját, hogy elmenjen hozzájuk és szórakozzon egy kicsit. Gondolkodtam, hogy mit csináljak ma, de a 15. ötletet is elvetve meguntam, és tárcsáztam barátnőm számát.
- Van kedved ma egy meccshez? - szóltam bele a telefonba. Amikor nagyon unatkozunk elmegyünk kosarazni pár órára.
- Persze. Hívjam Chris-t is? - éreztem a hangján hogy mosolyog.
- Természetesen - ezzel bontotta a vonalat.
Elkezdtem készülődni, de eszembe jutott, hogy nem beszéltük meg az időpontot. Pont nyúltam a készülékért hogy visszahívjam Danielle-t amikor üzenetem érkezett.
"Benne van, 10 perc múlva a szokásos helyen ;)"
És már pötyögtem is a választ:
"Ott leszek :)"
Gyorsan felöltöztem egy laza szerelésbe, felvittem egy kis sminket és fogat mostam. Egy táskába bepakoltam a saját labdámat, a kosaras cipőmet és egy üveg vizet. Ilyenkor nem csak öt percre megyünk ki, hanem órákig és néha több meccset is játszunk. Kelly-ért eljöttek, majd én is elindultam. A pályára kiérve a többiek még nem voltak ott, ezért egyedül dobálgattam párat. Hangokat hallottam magam mögül, azt gondoltam, hogy barátaim jöttek meg. Hátra fordulva azonban 4 fiúra lettem figyelmes, akik a pálya másik felét foglalták el. Csodálkoztam, mert általában nem szokott ide jönni senki. 5 perccel később Danielle-ék is megérkeztek és hozzá kezdtünk. Én barátnőmmel voltam, Chris pedig egyedül. Így játszottunk egy darabig, amikor a négy srác közül a szőke elém lépett.
- Mehet egy meccs? - arcán önelégült mosoly díszelgett, szemei pedig csillogtak. Válla fölött végig mértem barátait. Biztos azt hiszi ők nyernének.
- Győzzön a jobbik! - kacsintottam rá.
Válaszul csak kivillantotta fogait. Bevallom egész helyes volt, de nem olvadtam el tőle. A két csapat közeledett egymáshoz, hogy bemutatkozzunk.
- Szóval a szöszi Luke, a furcsa hajú Michael, Calum a normális és Ashton a cuki - soroltam mutogatva rájuk, miután elmondták nevüket.
Ash egy aranyos vigyort eresztett megszólításomon.
- Valahogy úgy - nevetett Luke. - Tehát mivel kevesen vagytok és két lány is van köztetek ezért Calum átmegy hozzátok - intézte felém szavait. Komolyan azt hiszi ennyire rosszak lennénk!?
- Attól függ jól játszik-e - néztem hunyorogva az említettre.
- Abban biztos lehetsz - jött mellém mosolyogva az "új csapattárs".
- Akkor kezdjük - nézett rám szúrósan a szőke gyerek
A meccs nagyon szoros volt, de a végén Danielle bedobott egy hárompontost és eggyel megnyertük. Mondjuk jól játszottak, szerencsére még Cal is, és dobott kosarat.
- Ügyesek voltatok - mentem oda Mickey-hoz.
- Kösz - azt hiszem vette hogy komolyan gondolom. - Ti is egész jók voltatok.
Ezután még lement pár ilyen, de volt amikor kikaptunk. A végén Luke elkérte a számom, amit először furcsálltam. Ezt ő is észrevehette és megmagyarázta a dolgot.
- Csak mert... hátha lenne még kedvetek így összejönni - mondta kissé zavartan. Na persze...
Pihentünk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, elmegyünk jégkását inni. Út közben sokat beszélgettünk, és a fiúk közölték, hogy egy bizonyos 5 Second of Summer nevű bandában énekelnek, aminek nagyon nagy sikerei vannak. Nem is kell mondanom, eléggé meglepődtem. Még a fagyizóban sem tudtam felfogni, hogy sztárokkal iszogatom a hűsítő jégkásámat. Kiléptünk az üzletből és mivel jó napom van, lefényképeztem az italomat és feltettem Twitterre. Igen, én csak akkor szoktam kirakni vagy kiírni valamit amikor jól érzem magam. Mindenkit megjelöltem rajta - még az 5SOS srácokat is. Kíváncsi vagyok hogy hányan fognak majd letámadni ezért az utcán. A fiúkat jobban megismertem és rájöttem, hogy nagyon aranyosak és kedvesek. Még Mickey is, aki a kissé vad külseje ellenére nagyon is édes. Megszerettem őket, és eldöntöttem, hogy minél hamarabb felhívom Luke-ot. Amint mindegyikőnk ráér, találkozni fogunk.
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>
- Szállj már le rólam te állat! - ordítottam röhögve Ashtonra, aki fel akart ugrani a hátamra, hogy "lovacska" módjára vigyem, de a nagy lendülete miatt elterültünk a földön. Vagyis inkább ő terült rám én pedig arcommal szinte a földet nyaldostam és alig kaptam levegőt.
- Inkább figyelj oda és talán nem esünk el - mondta miután abbahagyta a nevetést.
Szerencsére fölkelt rólam, majd Hemmo a kezét nyújtotta felém hogy felsegítsen. Már mindkét lábam a talajon volt, de még mindig szemben álltunk és egymás szemeibe néztünk. Egyszerűen elvesztem bennük. Gyönyörű kék íriszei vadul csillogtak és közeledni kezdett felém. Nem értettem mit akar. A gyomrom összeszorult és felkeltek benne a pillangóim. Szívem hevesebben vert és légzésem is egyenetlen lett. El akartam kapni fejem de megmozdulni sem bírtam. Majdnem összeért az orrunk, de a következő pillanatban üvöltést hallottam. Ezután Luke már a lábaimnál hevert, ugyanis Cal valahogy elcsúszott és kibuktatta. Még röhögni is alig bírtam mert fájt a hasam az előbbiektől. Szinte könnyeztem, amikor éreztem hogy rezeg a telefonom. SMS-em érkezett az anyámtól (?).
"Szia kincsem! Remélem minden rendben otthon és még nem csináltál házibulit. ;) Hogy vagytok? Jól érzitek magatokat? Mi apáddal megvagyunk, szerdán érkezünk haza. Ügyesen! :) Csók: anya"
Nem volt túl sok kedvem, de válaszoltam rá.
"Minden oké, nem csináltam házibulit. Én jól érzem magam, megismertem néhány srácot akik feldobták a napom. :) Várom a szerdát :)"
Na igen, pont annyira várom a szerdát mint amennyire a világvégét. Ez volt a legtöbb kedvesség amit ki tudtam csikarni magamból anyám felé. Pár évvel ezelőtt ugyanis úgy döntöttem, hogy addig nem beszélek velük normálisan, amíg nem töltenek több időt a húgommal. Engem nem érdekelnek apámék, én rég túl vagyok ezen. De Kelly-nek még szüksége lenne a szülői gondoskodásra, amit általában én adok meg neki.
Eltettem telefonomat és próbáltam a jobb dolgokra, valamint a körülöttem lévő angyali emberekre koncentrálni. Mivel már sötétedni kezdett, ezért a srácok és Danielle felajánlották, hogy hazakísérnek. Szorosan Luke mellett lépkedtem, miközben vidáman beszélgettünk. Sokat nevettem rajta és egyre jobban megkedveltem. Nagyon szimpatikus, aranyos, helyes. Várjunk.. miért mondok én ilyeneket?? Kezdett hasonlítani egy ismerős érzéshez. Voltam már szerelmes, de nem akarok megint az lenni. Egyszerűen csak félek a csalódástól és attól a fájdalomtól, ami belülről szétszakít és tönkretesz. Ez nem azt jelenti, hogy örök életemre egyedül leszek. De inkább várok az igazira, akiben megbízhatok, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és mindenek előtt: aki igazán szeret engem. Egyébként is nem hinném hogy egy ekkora sztár összejönne egy olyannal, mint én. Szóval még akkor is, ha szerelmes leszek belé, le kell mondanom róla.
Fél nyolckor megérkeztünk a házunkhoz és - bár egyikünk se várta - elbúcsúztunk. Mindenkit megöleltem és megpusziltam, Hemmo-nak pedig megígértem, hogy fel fogom hívni. Beléptem a házba és szóltam húgom barátnőjének, Nina anyukájának, hogy elhozza. Otthon megvacsoráztunk, majd miután Kelly megfürdött és átöltözött, esti mesét olvastam neki. Amikor elaludt átmentem a saját szobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam és pizsamára váltottam. A laptopomon felnéztem Twitterre. Néhány üzenet várt azzal kapcsolatban, hogy mit akarok az 5SOS fiúktól. Ezekre inkább nem válaszoltam, úgy is bármit mondok az nekik nem lesz ésszerű. Megnéztem a képet amit kitettem (és ami a rajongók haragjának forrása) és boldogság járt át visszagondolva a történtekre. A készüléket kikapcsoltam majd letettem az éjjeliszekrényemre. Mielőtt becsuktam volna a szemem, kék fény világította meg a szobát jelezve, hogy üzenetem jött. Amikor megláttam kitől, meglepődtem, de örültem is neki.
"Jó éjszakát! Álmodj szépeket.. mondjuk rólam ;D xx -L."
Szemforgatva válaszoltam levelére.
"Milyen kis szerény vagy :D Neked is jó éjt! :)) x H."
Mosollyal az arcomon aludtam el, a mai napon elmélkedve. Csodálatos emberek vettek körül és a lehető legjobban éreztem magam. Remélem tudom majd velük tartani a kapcsolatot ha turnézni mennek vagy ilyesmi. Mivel nagyon kimerültem, ezért hamar elaludtam. Nyugodt voltam és nem aggódtam azon, hogy mi vár rám holnap.
- Van kedved ma egy meccshez? - szóltam bele a telefonba. Amikor nagyon unatkozunk elmegyünk kosarazni pár órára.
- Persze. Hívjam Chris-t is? - éreztem a hangján hogy mosolyog.
- Természetesen - ezzel bontotta a vonalat.
Elkezdtem készülődni, de eszembe jutott, hogy nem beszéltük meg az időpontot. Pont nyúltam a készülékért hogy visszahívjam Danielle-t amikor üzenetem érkezett.
"Benne van, 10 perc múlva a szokásos helyen ;)"
És már pötyögtem is a választ:
"Ott leszek :)"
Gyorsan felöltöztem egy laza szerelésbe, felvittem egy kis sminket és fogat mostam. Egy táskába bepakoltam a saját labdámat, a kosaras cipőmet és egy üveg vizet. Ilyenkor nem csak öt percre megyünk ki, hanem órákig és néha több meccset is játszunk. Kelly-ért eljöttek, majd én is elindultam. A pályára kiérve a többiek még nem voltak ott, ezért egyedül dobálgattam párat. Hangokat hallottam magam mögül, azt gondoltam, hogy barátaim jöttek meg. Hátra fordulva azonban 4 fiúra lettem figyelmes, akik a pálya másik felét foglalták el. Csodálkoztam, mert általában nem szokott ide jönni senki. 5 perccel később Danielle-ék is megérkeztek és hozzá kezdtünk. Én barátnőmmel voltam, Chris pedig egyedül. Így játszottunk egy darabig, amikor a négy srác közül a szőke elém lépett.
- Mehet egy meccs? - arcán önelégült mosoly díszelgett, szemei pedig csillogtak. Válla fölött végig mértem barátait. Biztos azt hiszi ők nyernének.
- Győzzön a jobbik! - kacsintottam rá.
Válaszul csak kivillantotta fogait. Bevallom egész helyes volt, de nem olvadtam el tőle. A két csapat közeledett egymáshoz, hogy bemutatkozzunk.
- Szóval a szöszi Luke, a furcsa hajú Michael, Calum a normális és Ashton a cuki - soroltam mutogatva rájuk, miután elmondták nevüket.
Ash egy aranyos vigyort eresztett megszólításomon.
- Valahogy úgy - nevetett Luke. - Tehát mivel kevesen vagytok és két lány is van köztetek ezért Calum átmegy hozzátok - intézte felém szavait. Komolyan azt hiszi ennyire rosszak lennénk!?
- Attól függ jól játszik-e - néztem hunyorogva az említettre.
- Abban biztos lehetsz - jött mellém mosolyogva az "új csapattárs".
- Akkor kezdjük - nézett rám szúrósan a szőke gyerek
A meccs nagyon szoros volt, de a végén Danielle bedobott egy hárompontost és eggyel megnyertük. Mondjuk jól játszottak, szerencsére még Cal is, és dobott kosarat.
- Ügyesek voltatok - mentem oda Mickey-hoz.
- Kösz - azt hiszem vette hogy komolyan gondolom. - Ti is egész jók voltatok.
Ezután még lement pár ilyen, de volt amikor kikaptunk. A végén Luke elkérte a számom, amit először furcsálltam. Ezt ő is észrevehette és megmagyarázta a dolgot.
- Csak mert... hátha lenne még kedvetek így összejönni - mondta kissé zavartan. Na persze...
Pihentünk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, elmegyünk jégkását inni. Út közben sokat beszélgettünk, és a fiúk közölték, hogy egy bizonyos 5 Second of Summer nevű bandában énekelnek, aminek nagyon nagy sikerei vannak. Nem is kell mondanom, eléggé meglepődtem. Még a fagyizóban sem tudtam felfogni, hogy sztárokkal iszogatom a hűsítő jégkásámat. Kiléptünk az üzletből és mivel jó napom van, lefényképeztem az italomat és feltettem Twitterre. Igen, én csak akkor szoktam kirakni vagy kiírni valamit amikor jól érzem magam. Mindenkit megjelöltem rajta - még az 5SOS srácokat is. Kíváncsi vagyok hogy hányan fognak majd letámadni ezért az utcán. A fiúkat jobban megismertem és rájöttem, hogy nagyon aranyosak és kedvesek. Még Mickey is, aki a kissé vad külseje ellenére nagyon is édes. Megszerettem őket, és eldöntöttem, hogy minél hamarabb felhívom Luke-ot. Amint mindegyikőnk ráér, találkozni fogunk.
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>
- Szállj már le rólam te állat! - ordítottam röhögve Ashtonra, aki fel akart ugrani a hátamra, hogy "lovacska" módjára vigyem, de a nagy lendülete miatt elterültünk a földön. Vagyis inkább ő terült rám én pedig arcommal szinte a földet nyaldostam és alig kaptam levegőt.
- Inkább figyelj oda és talán nem esünk el - mondta miután abbahagyta a nevetést.
Szerencsére fölkelt rólam, majd Hemmo a kezét nyújtotta felém hogy felsegítsen. Már mindkét lábam a talajon volt, de még mindig szemben álltunk és egymás szemeibe néztünk. Egyszerűen elvesztem bennük. Gyönyörű kék íriszei vadul csillogtak és közeledni kezdett felém. Nem értettem mit akar. A gyomrom összeszorult és felkeltek benne a pillangóim. Szívem hevesebben vert és légzésem is egyenetlen lett. El akartam kapni fejem de megmozdulni sem bírtam. Majdnem összeért az orrunk, de a következő pillanatban üvöltést hallottam. Ezután Luke már a lábaimnál hevert, ugyanis Cal valahogy elcsúszott és kibuktatta. Még röhögni is alig bírtam mert fájt a hasam az előbbiektől. Szinte könnyeztem, amikor éreztem hogy rezeg a telefonom. SMS-em érkezett az anyámtól (?).
"Szia kincsem! Remélem minden rendben otthon és még nem csináltál házibulit. ;) Hogy vagytok? Jól érzitek magatokat? Mi apáddal megvagyunk, szerdán érkezünk haza. Ügyesen! :) Csók: anya"
Nem volt túl sok kedvem, de válaszoltam rá.
"Minden oké, nem csináltam házibulit. Én jól érzem magam, megismertem néhány srácot akik feldobták a napom. :) Várom a szerdát :)"
Na igen, pont annyira várom a szerdát mint amennyire a világvégét. Ez volt a legtöbb kedvesség amit ki tudtam csikarni magamból anyám felé. Pár évvel ezelőtt ugyanis úgy döntöttem, hogy addig nem beszélek velük normálisan, amíg nem töltenek több időt a húgommal. Engem nem érdekelnek apámék, én rég túl vagyok ezen. De Kelly-nek még szüksége lenne a szülői gondoskodásra, amit általában én adok meg neki.
Eltettem telefonomat és próbáltam a jobb dolgokra, valamint a körülöttem lévő angyali emberekre koncentrálni. Mivel már sötétedni kezdett, ezért a srácok és Danielle felajánlották, hogy hazakísérnek. Szorosan Luke mellett lépkedtem, miközben vidáman beszélgettünk. Sokat nevettem rajta és egyre jobban megkedveltem. Nagyon szimpatikus, aranyos, helyes. Várjunk.. miért mondok én ilyeneket?? Kezdett hasonlítani egy ismerős érzéshez. Voltam már szerelmes, de nem akarok megint az lenni. Egyszerűen csak félek a csalódástól és attól a fájdalomtól, ami belülről szétszakít és tönkretesz. Ez nem azt jelenti, hogy örök életemre egyedül leszek. De inkább várok az igazira, akiben megbízhatok, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és mindenek előtt: aki igazán szeret engem. Egyébként is nem hinném hogy egy ekkora sztár összejönne egy olyannal, mint én. Szóval még akkor is, ha szerelmes leszek belé, le kell mondanom róla.
Fél nyolckor megérkeztünk a házunkhoz és - bár egyikünk se várta - elbúcsúztunk. Mindenkit megöleltem és megpusziltam, Hemmo-nak pedig megígértem, hogy fel fogom hívni. Beléptem a házba és szóltam húgom barátnőjének, Nina anyukájának, hogy elhozza. Otthon megvacsoráztunk, majd miután Kelly megfürdött és átöltözött, esti mesét olvastam neki. Amikor elaludt átmentem a saját szobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam és pizsamára váltottam. A laptopomon felnéztem Twitterre. Néhány üzenet várt azzal kapcsolatban, hogy mit akarok az 5SOS fiúktól. Ezekre inkább nem válaszoltam, úgy is bármit mondok az nekik nem lesz ésszerű. Megnéztem a képet amit kitettem (és ami a rajongók haragjának forrása) és boldogság járt át visszagondolva a történtekre. A készüléket kikapcsoltam majd letettem az éjjeliszekrényemre. Mielőtt becsuktam volna a szemem, kék fény világította meg a szobát jelezve, hogy üzenetem jött. Amikor megláttam kitől, meglepődtem, de örültem is neki.
"Jó éjszakát! Álmodj szépeket.. mondjuk rólam ;D xx -L."
Szemforgatva válaszoltam levelére.
"Milyen kis szerény vagy :D Neked is jó éjt! :)) x H."
Mosollyal az arcomon aludtam el, a mai napon elmélkedve. Csodálatos emberek vettek körül és a lehető legjobban éreztem magam. Remélem tudom majd velük tartani a kapcsolatot ha turnézni mennek vagy ilyesmi. Mivel nagyon kimerültem, ezért hamar elaludtam. Nyugodt voltam és nem aggódtam azon, hogy mi vár rám holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése