Bejelentem: visszatértem! :D Ne haragudjatok amiért ilyen soká tudtam hozni a részt de a gépet elvittük szerelőhöz, aki most nemrég jött rá hogy van egy gép amit meg kéne néznie. A lényeg hogy már itthon van és minden oké. Remélem tetszeni fog az új rész! :)
Puszi: Csilla :)
- Ne haragudj, nem akartam - kezdett összezavarodni.
Kedves akartam lenni vele, de hülyén nézne ki ha egyből megbékéltem volna vele. Hiszen ő nem tudja mi zajlik le bennem.
- Szerinted hogy fogom ezt kiszedni belőle? - kérdeztem még mindig hisztérikus hangnemben.
- Kifizetem - mondta, és itt már végleg megsajnáltam.
- A pólót vagy a kávét? - értetlenkedtem.
- Mindkettőt? - gondolkodott el. - Tudod mit, vedd fel ezt addig én veszek egy másik innivalót - azzal átnyújtotta a pulóverét.
Vállamat megrántva adtam oda neki táskámat - aminek súlya miatt először majdnem leesett de sikerült megtartania -, és szaladtam is a vécébe. Amikor magamra vettem ruhaneműjét, megéreztem annak illatát, ami az őrületbe kergetett. Beleszerettem. A foltos ruhámat összehajtottam, és mikor az ajtó előtt álltam eszembe jutott valami. Rájöttem, hogy honnan ismerős ennyire a srác. Sokan mondták már, hogy az álmok egyszer valóra válnak, de én soha nem hittem ennek a hülyeségnek. Most pedig itt vagyok egy Starbucks mosdójában és annak a fiúnak a pulóvere van rajtam, akit akkor láttam, amikor éppen ájultan feküdtem egy kórházi ágyon. Egy kicsit transzba estem, amikor a csókjára gondoltam, viszont próbáltam leplezni és kiléptem a vécéből. Szememmel egyből keresni kezdtem az ismeretlen - mellesleg nagyon helyes - pasit, akit a bejárati ajtónál meg is találtam.
- Akkor most mehetünk ruhát venni - értem oda hozzá vigyorogva.
Mondatomra ő is eresztett egy félmosolyt (amitől meghaltam) és miután átvettem táskámat, elindultunk a pláza felé.
- Egyébként hogy is hívnak? - fordult felém.
- Hope Atkins - nyújtottam kezemet, amit el is fogadott.
- Niall Horan - mutatkozott be ő is.
Séta közben nagyon sokat beszélgettünk és csak még jobban beleszerettem. Azt hiszem... Már majdnem a bevásárlóközpont előtt voltunk, amikor egy csapat 13 év körüli lány közeledett felénk és látszólag eléggé izgatottak voltak. Kb. öten lehettek. Amit odaértek hozzánk, olyan kérdésekkel bombázták Niall-t, mint pl.: "kaphatok egy aláírást?"; vagy: "bekövetnél Twitteren?"; de volt olyan is, hogy: "ő ugye a barátnőd?" (és a csaj eközben rám mutatott). Nem értettem, hogy mi ez az egész, vagy hogy egyáltalán hogy reagáljak rá. Nem törődve velük tovább mentem és folytattam utamat. Hallottam, ahogyan kiabálta a nevemet, azonban nem érdekelt. Ha annyira akart volna úgy is utolért volna. Nem sokkal később két kezet éreztem a derekamon, mire megfodultam. Niall mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt.
- Miért mentél el? - értetlenkedett.
- Mi volt ez? - néztem rá nagy szemekkel.
- Csak... néhány rajongó - mondta, mintha ez olyan természetes lenne. - Most komolyan ezért hagytál ott? - állta tekintetemet.
- Rajongók? Milyen rajongók? Miért vannak neked rajongóid? - emeltem följebb a hangom. - Ki vagy te?
- Na jó. Elmondom, de kérlek ne akadj ki - szemei félve csillogtak, én pedig megijedtem.
Aprót bólintottam, ő pedig belekezdett.
- Egy bandában énekelek, aminek egész jó népszerűsége van. És a rajongótáborunk is elég nagy. Először azt hittem csak nem ismertél fel, de amikor elmondtam a nevemet és nem váltott ki belőled semmi őrült rajongó-féleséget, rájöttem, hogy tényleg nem ismersz.
- Mi a szar!? - ahhoz képest , hogy azt mondtam, nem akadok ki, eléggé összejött. - Ezt eddig miért nem mondtad? - hangom szinte már átment üvöltésbe.
- Azért mert jó volt végre úgy beszélgetni valakivel, hogy nem tud rólam semmit - kezdett ő is egyre jobban ideges lenni. - Legalább egy napra szerettem volna normális srác lenni, nem pedig Niall Horan az One Direction-ból - szemében könnyek csillogtak, és arcát kezébe temette. Basszus, de rossz így látni őt. Közelebb léptem hozzá, és megfogva csuklóját levettem kezeit. Gyönyörű kék szemei csillogtak, és látszólag nem ideges, hanem szomorú volt. Halványan elmosolyodtam. Olyan tökéletes volt. Végül nem bírtam tovább tartóztatni magam, és átöleltem. Meleg ölelése hihetetlenül megnyugtató volt, és beszívtam jellegzetes illatát, aminek következtében lábaim elgyengültek, és ha Niall nem tart, akkor elesek. Szemeim lehunytam. Leírhatatlanul csodás volt, ahhoz képest, hogy alig egy órája ismertem.
- Nekem még mindig ugyanaz az ügyetlen pasi vagy, aki leöntötte kávéval a kedvenc pólómat - súgtam fülébe, amitől libabőrös lett.
- Köszönöm - vigyorgott.
Viszont amint kimondta, felkapott és megpörgetett. Kitört belőlem a nevetés, majd folytattuk az utat a boltok felé. Betérve az egyik üzletbe, rögtön szaladtam a női részlegre, és keresni kezdtem valami szép pólót. Találtam is, és siettem, hogy magamra kapjam. A fülkében átvettem, és mivel kíváncsi voltam barátom véleményére, ezért kiléptem hogy megcsodálhassa. Ő azonban nem volt sehol. Amikor már azt hittem hogy lelépett, megtaláltam a női ruháknál. Uhh remélem nem meleg, ahhoz túl szexi. Odaléptem elé.
- Wow! - egyelőre csak ennyit bírt kinyögni. - Nagyon jól áll. És most menj, ezt próbáld fel - adott ide egy fantasztikus, combközépig érő, vörös ruhát.
- Látom jó az ízlésed - nevettem.
Visszarohanva a próbafülkébe felkaptam a ruhacsodát, és kiérve szembe találtam magam Niall-al. Amikor meglátott, szemei kétszeresére nőttek, és ajkai is elnyíltak.
- Ezek szerint tetszik - röhögtem el magam.
- Egyszerűen... gyönyörű vagy - jött közelebb, amitől felkeltek a pillangóim.
Kezemet megfogta és megpörgetett. Abban a pillanatban egy boldog hercegnőnek éreztem magam. Nem pedig összetörtnek. Ismét magával szembe fordított, karjával szorosan tartott derekamnál, míg én kezemet mellkasán pihentettem. Félmosoly keretében arcomat fürkészte. Éreztem, hogy kezdek pirulni.
- Mi az? - érdeklődtem.
- Semmi - villantotta meg 1000 vattos mosolyát.
Szemeiben elvesztem és előtörtek az érzelmek. Szívem hevesen dobogott és légzésem sem volt normális. Egy idő után kezdett kínossá válni, hogy ő olyan jót szórakozott rajtam.
- Ne már, zavarba jövök - sütöttem le szemeimet, mert az arcom valószínűleg annyira vörös volt, hogy azt még a ruha is megirigyelte volna.
- Az már megvolt - nevette el magát.
- Inkább fizessük ki a pólót - ajánlottam föl.
- Ezt a ruhát sem hagyjuk itt ha már ilyen jól áll rajtad - lépett hátrébb egy lépéssel és tetőtől-talpig végigmért.
Mosolyogva visszamentem, átvettem nadrágom és Niall pulóverét, majd követtem őt a pénztárhoz. Kilépve a boltból észrevettük, hogy egyre többen követnek és ismerik meg Niall-t. Lépteinket sietősebbre vettük, mert barátom tudta, hogy testőr nélkül ennyi lány szétszedi.
- Mész most valahova? - fordult felém.
A Starbucks óta először jutott eszembe a tánc. A táskámból hisztérikusan keresni kezdtem telefonomat, ami pont most tudott eltűnni a legmélyén. Végül megtaláltam, és amikor megláttam az időt majdnem elszédültem.
- Igen, 8 perc múlva próbára kell mennem - mondtam miközben hisztérikusan tördeltem ujjaim.
- Oké, elviszlek.
A parkolóba értünk, ahova a rajongók még mindig utánunk jöttek. Kezdtek az agyamra menni. Kinyitotta nekem fekete Range Rover kocsijának ajtaját, majd ő is beszállt mellém.
- Először is: hogy kerül ide az autód; másodszor: esélytelen, hogy 5 perc alatt az O2 Arénához érjünk - szólaltam meg, amikor kifordultunk az útra.
- Először ide jöttem csak utána elsétáltam a kávézóba. És... bízz bennem - felelte teljes nyugodtsággal.
Nem értem hogy tud ilyen lenni. Nekem a pulzusom a 100-at súrolta, kezeim izzadtak, és levegőt is alig kaptam. Ezt gondolom Niall is észrevette, ezért egyik kezét combomra helyezte és gyengéden simogatni kezdte. Ettől a légzésem valamennyire helyreállt. Nem sokkal később azonban piros lámpát kaptunk, és barátomnál betelt a pohár, és még jobban szorongatta a kormányt. Ezzel az a baj, hogy ha ő ideges akkor én is az vagyok. A lámpa zöldre váltott, de én ugyanúgy hisztiztem magamban ezért megfogtam Niall kezét. Ő összefonta ujjainkat, és szájához emelve egy csókot nyomott rá, majd visszahelyezte combomra. Ránéztem arcára, utána kezünkre. A meglepő az volt benne, hogy ezután tényleg nyugodt voltam. Rájöttem, hogy ha késni is fogok, akkor az miatta lesz. A lehető legjobban éreztem magam vele ma, és nagyon megkedveltem. Nem érdekelt, hogy ha le fognak szidni. Csodálatos volt az együtt töltött idő. Gondolatmenetemből a kocsi megállása zökkentett ki.
- Siess, mág így is késésben vagy - fordult felém barátom aggódó tekintettel.
- Nem baj - mosolyogtam, amitől látszólag megzavarodott. - Köszönöm ezt a mai napot és a ruhákat - mondtam, és lassan odahajolva arcához egy puszit adtam rá, majd elhúzódtam.
Arcán meglepődöttség látszódott, amit felváltott a vigyorgás és az öröm. Már szálltam volna ki az autóból, amikor eszembe ötlött valami.
- Niall, a pulóvered - néztem rá nagy szemekkel, a rajtam lévő ruhadarabra mutatva.
- Tartsd meg - legyintett.
- Nem lehet, ez a tiéd.
- Már nem - kacsintott.
Egy mosolyt küldve felé becsuktam az ajtót, és néztem az elhaladó járművet. A hűs szellő kellemesen simogatta a bőröm, ami az ilyen a melegben felüdülésnek számított. Az épületbe lépve szaladtam az öltözőkhöz, és a lehető leggyorsabban vettem át ruháim. A küzdőtéren megláttam, hogy már táncolják a koreográfiát, de szerencsére még csak az elején tartottak, ezért gyorsan beálltam közéjük.
- Te meg hol voltál? - jött oda az egyik szünetben ideges barátnőm. - Lemaradtál a bemelegítésről!
- Tudom, ne haragudj. Csak vettem pár cuccot.
Végül is igazat mondtam. Nem akartam, hogy tudjon róla, hogy egy tök idegen pasival voltam, akit alig 2 órája ismerek. Szemforgatva visszament Chris-hez, és miután ittam, követtem őt. A tánc fantasztikus volt. Egyik pihenőidőben Katy megmutatta a jelmezeinket, amiket a fellépésen fogunk viselni. Nekem bejött de volt akinek nem tetszett. Persze muszáj lesz felvenniük. Az óra végeztével barátom hazavitt kocsijával, miközben én a mai napon gondolkodtam. Azt hiszem bírom Niall-t. Talán túlságosan is... Otthon kifizettem Mary-t, aki később hazament. Kelly-vel megvacsoráztunk és lefeküdtünk.
Másnap ugyanúgy keltem, mint minden hétköznap. Húgomat óvodába vittem, és szokásomhoz híven a Starbucks-ba is betértem. Reggelimet otthon fogyasztottam el, közben pedig laptopomon lógtam. Rámentem egy híroldalra és megakadt a szemem valamin. Egy képet, amin Niall-al ketten vagyunk. A plázában kaptak le minket, amikor a ruháimat vásároltuk. Ez még nem volt annyira vészes, de a címétől hanyatt tudtam volna esni. A szemem a kétszeresére nőtt, a szám tátva maradt és a kávé is majdnem kiesett a kezemből. A fotó fölött nagy betűkkel ez állt: "Niall Horan-nak új barátnője van?". Wat!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése