Helló!:)
Megjött a 4. rész. Kérlek titeket, komizzatok és iratkozzatok fel, hogy tudjam tetszik nektek a blog. Nagyon sokat jelentene nekem. :) Jó szórakozást!
Puszi: Csilla :))
Csak bámultam magam elé. Hihetetlen. Ha valaki jól érzi magát egy másik emberrel akkor az már a barátnője. Fölálltam a kanapéról és idegesen járkálni kezdtem. Na vajon ebből hogy fogok kikeveredni? Ráadásul nemrég az 5SOS-el hoztak össze, eddig azért szidtak. A végén azt hiszik hogy le akarok feküdni valamelyikkel. Úgy döntöttem, egy ideig nem megyek fel egyetlen közösségi oldalra sem. Nem vagyok kíváncsi a negatív véleményekre és arra, hogy elküldenek a halálba. Kb. 20 percig ezeken gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefonom. Megnyomtam a zöld ikont és próbáltam nyugodt hangon beszélni.
- Szia Danielle - szóltam bele a készülékbe.
- Te meg mégis mi a francot képzeltél? - hallottam meg feszült és nem túl normális hangját.
- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.
- Miért nem mondtad el hogy Niall Horan-nal shoppingoltál? Hogy bírtad magadban tartani??
- Nem értem mi ebben olyan nagy dolog.
- Á, szóval nem érted? Ő Niall Horan az One Direction-ból. Egy híresség. Még mindig nem fogtad fel hogy egy igazi világsztárral vásárolgattál? - szinte már üvöltött a telefonba.
- De igen, felfogtam. Viszont én úgy viszonyultam hozzá mint egy átlagos emberhez, nem úgy mint egy "igazi világsztárhoz" - emeltem feljebb a hangom. Ha ő így akkor én is így.
- És... miért nem mondtad el? - szólalt meg lágyabb hangnemben.
- Mert alig ismertem. Hülyének néztél volna hogy egy idegen pasi vette meg a ruháimat.
- Tehát ő vette a ruhákat is? Várj! Akkor a pulóver is tőle van?
- Igen, tőle - mosolyogtam. - De azt nem együtt vettünk, nekem adta.
- Uramisten! Te jó ég, ugye majd megszagolhatom?
- Hirtelen milyen izgatott lettél - nevettem el magam.
- Ne csodáld. Mindegy mennem kell. Ma megyünk kosarazni, jössz?
- Csak ha a többiek is.
- Természetesen. Kettőkor ott leszünk. Szia! - majd bontotta a vonalat.
Visszaülve nagyot sóhajtottam. Még mindig aggasztott hogy azt hiszik, Niall barátnője vagyok, de részben örültem is neki. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha igaz lenne. Melegség öntött el belülről. Ezt azonban hanyagoltam, mert nem akartam, hogy még jobban érezzem azt a bizonyos érzést. Készülődni kezdtem és a két óra hamar elérkezett. Kiérve a pályára barátaim már dobálgatták kosárra a labdákat, ezért csatlakoztam hozzájuk.
- Hallom kavarsz a szőke One Direction taggal - jött oda hozzám Mickey.
- Jaj, felejtsétek el. Nem volt semmi, vett nekem pár ruhát.
- Aha, persze - mosolygott.
- Higyj amit akarsz. Én tudom mi történt - nyújtottam ki nyelvem felé.
- Mi a téma? - érdeklődött vigyorogva Hemmo.
- Hope öszzejött Niall-al - mutogatott rám, mire én hasba vágtam.
Luke arcáról lefagyott a mosoly, izmai megfeszültek és szemei elsötétültek. Ijesztő volt, nem tudtam mi baja lett.
- Ez komoly? - kérdezte mély, ellenszenves hangon.
- Dehogy! Csak ez a hülye nem hisz nekem - néztem rá a mellettem álló baromra.
Amint kimondtam felsóhajtott, és látszólag jobb lett a kedve. Nem értettem miért csinálta ezt. Vajon ha tényleg járni kezdenénk - ami nagy valószínűséggel nem fog bekövetkezni - ennyire nem örülne neki? Reméltem hogy utoljára láttam őt így. Nagyon megrémisztett. Lejátszottunk néhány meccset, és most kivételesen ők voltak fölényben. Fél négykor átmentünk Ashton-ékhoz, ahol elszórakoztattuk egymást. Cal hozott pár üveg sört, amit videójáték közben meg is ittunk. Én Hemmo ölében próbáltam megölni a többieket - mármint a játékban. Nehezen ugyan, de sikerült mögé férkőznöm és hátba szúrtam.
- Háhá! - nyújtottam rá nyelvem a legyőzöttre.
- Ne nyújtogasd mert leharapom - kacsintott.
Persze azért is csináltam és tényleg majdnem megharapta. Vigasztalásképpen megpusziltam, amit viszonzott.
- Mennyi az idő? - fordultam Calum felé.
- Mindjárt négy - nézett az órájára.
- Basszus, el kell hoznom Kelly-t.
- Elvigyelek? - ajánlotta fel Luke.
- Jó lenne.
Kilépve a házból beültünk a szöszi kocsijába és célba vettük az óvodát. Út közben megbeszéltük hogy húgomat is elvisszük hozzájuk és onnan indulunk majd haza. Kelly-t felvettük az intézménynél, majd visszafordultunk. Belépve a házba ugyanaz az ökörködés fogadott, mint mindig. Calum egy krokodil jelmezben kergette Michael-t (akin mellesleg nem volt rajta a pólója és felsőteste össze-vissza volt firkálva), miközben azt ordibálta, hogy "add ide az ananászomat"; Dani, Chris és Ash pedig tejszínhabos palacsintát dobáltak egymásra. Persze ezeken muszáj volt nevetnem, és úgy láttam, húgom is élvezte. Amint bekísértem őt, egy habos finomság a fejemen landolt. Megfordulva Hemmo-val találtam szemben magam, akinek arcán kaján vigyor díszelgett.
- Most meghalsz Hemmings - mondtam, mire ő egyből elfutott.
Utána szaladtam, és az asztalról magamhoz kapva a tejszínhabot, felkergettem az emeletre. Üvöltve rohant az egyik szobába, de mielőtt becsaphatta volna ajtaját, rárontottam. Mögöttem bezártam a fehér faszerkezetet, és lassan közeledni kezdtem felé, ő pedig félve hátrált.
- Kérlek ne, ma reggel olyan jól megcsináltam a hajam - könyörgött, mikor már majdnem előtte voltam.
- Igen, én is. De te elrontottad - mondtam halkan, mintha egy horrorfilmben lennénk.
Odaérve hozzá nagynehezen lebírkóztam a földre, és csípőjére ültem, miközben kezeimmel lefogtam övéit. Szinte az egész doboz habot az arcára fújtam, és lassan szétkentem rajta (miközben ő sikítozott). Direkt úgy, hogy jusson az orrába, szájába és hajába is. Nevetve engedtem el végtagjait, és hagytam, hogy - amennyire tudja - letisztítsa magát. Amit leszedett magáról, természetesen az én ruhámba törölte, ezért újra a földnek szorítottam karját. Belenéztem csillogó szemeibe, és azonnal elvesztem bennük. A pillangókat éreztem repkedni a gyomromban, bár nem értettem, miért. Legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna, de tudtam, hogy nem lehet. Ameddig csak tudok, az agyamra hallgatok, nem pedig a szívemre. Viszont vágytam rá. Arra, hogy hozzám érjen, hogy megpusziljon és csókoljon. Érezni akartam ajkait az enyémen. Azt akartam, hogy enyém legyen, hogy magaménak mondhassam. Utálom, hogy nem tehetem meg. Varázslatosak voltak azok az idők, amiket vele tölthettem. Ezek miatt egyre jobban vonzódtam hozzá. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy Luke kiszabadította kezeit szorításomból, és fölém kerekedett. Légzésem egyenetlenné vált, mikor arcával közeledni kezdett. A szívem hevesen vert, és a pillangóim szinte kiszakították hasamat. Állam vonalán apró csókokat hagyott, mire belőlem kisebb sóhajok törtek fel. Forró leheletét éreztem bőrömön, s ettől libabőrös lettem. Abban a pillanatban az agyam felmondta a szolgálatot, és nem érdekelt, mit diktál. Ajkaimhoz egyre közelebb és közelebb került, majd utolsó csókját már a szám sarkába adta. Ezután egy kicsit eltávolodott és szemembe nézett. Eddig tengerkék íriszei most sötétebb színben pompáztak, és vadul csillogtak. Kezeimet felvezettem mellkasán és hajába túrtam, ami egy férfias morgást váltott ki belőle. Alsó ajkamba haraptam a pillanattól. Tökéletes volt. Most először úgy gondoltam, hogy érezhet irántam valamit, ami még nem szerelem, de több, mint barátság. Tarkójánál fogva lassan húztam magamhoz, ő pedig nem mutatott semmilyen ellenkezést. Már csak néhány centire voltunk egymástól, és ajkait hirtelen enyémre tapasztotta. Lágyan és gyengéden csókolt, amitől elszállt a fejem. Általában egy beszólogatós, szemét csaj vagyok, de az ő közelében teljesen megváltozom. Jó hatással van rám. És ez a pillanat a felhők fölé repít. Ajkainak kényeztetését sajnos csak pár másodpercig élvezhettem, ugyanis valaki dörömbölni kezdett az ajtón, mire Luke elhúzódott. Szemembe nézett, és egy utolsó csókot adva elsietett. Közben én is felálltam, nehogy hülyének nézzenek, amiért a földön fetrengek. A faszerkezet mögül Chris bukkant elő, aki úgy lihegett, mintha 10 kilómétert futott volna.
- Hát te? - ráncoltam homlokom.
- Bújtassatok el - mondta és beljebb jött a szobában.
- Miért? - kérdezte Hemmo.
- Dani-val, Ash-el és Kelly-vel bújócskázunk.
Amint kimondta én is kedvet kaptam játszani.
- Juuj, beszállhatok? - szólaltam meg izgatottan.
- Majd a következő körbe - kacsintott. - Most inkább keressetek nekem egy búvóhelyet.
Barátomat gyorsan betuszkoltuk a szekrénybe, és az ott lévő ruhákkal eltakartuk. Mi Luke-kal az ágyra feküdtünk, és vártuk, hogy az említett személyek belépjenek a szobába. Nem sokkal később kicsapódott az ajtó és Ashton vigyorgós arcát láttuk meg. Amikor ránk nézett megdöbbent.
- Ti meg mit csináltok itt? - érdeklődött.
- Az előbb telefújtam az arcát tejszínhabbal, most pedig beszélgetünk - válaszoltam egyszerűen.
Kicsit kínos lett volna azt mondani, hogy csókolóztunk. Ash száját elhagyta egy "óó", és keresni kezdett.
- Mit keresel? - kérdezte Hemmo, mintha nem tudná miről van szó.
- Chris-t. Éppen bújócskázunk. Nem járt erre?
- Nem - mondtam, és tudtam, hogy eljött az alkalom. - De a következő körben beszállhatok?
- Persze - mosolygott rám, ami mellesleg hihetetlenül édes volt.
Azért még biztonság kedvéért benézett az ágy alá és a fürdőszobába. Amikor a szekrény felé közeledett, majdnem elröhögtem az egészet, de Luke egyik kezével befogta a szám, másikkal pedig sajátját, mert belőle is kitört volna a nevetés. Kinyitotta, de mivel ott sem talált senkit, visszacsukta. Én inkább kezeimmel eltakartam magam, nehogy Ash észrevegye, mert egyből tudta volna, hogy Chris itt van.
- Mi baja van? - kérdezte rám mutatva.
- Semmi, csak fáj a hasa - válaszolta barátom rezzenéstelen arccal.
Szerencsére vissza bírtam tartani addig, amíg kiment. Miután becsukta maga mögött az ajtót, mindkettőnkből kitört a röhögés. Egy ideig elvoltunk ezen, majd kiengedtük Chris-t a szekrényből és együtt lementünk - amit az előbb szorgosan keresgélő srác furcsállt is. A következő körökben mindenki bújócskázott, majd Michael felajánlotta, hogy hazavisz minket és Dani-éket.
- Egyébként figyeljetek - szólt utánunk Cal az ajtóban állva.
- Igen? - fordultam meg.
- Holnap lesz nálunk egy kisebb buli. Eljöttök?
- Persze - kacsintottam rá.
- Oké, majd Luke megírja a részleteket. Na sziasztok - mosolygott.
- Pá - küldtem felé egy puszit és beszálltunk Mickey kocsijába.
Az út csendben telt, nem beszélgettünk túl sokat. Mindannyian a gondolatainkba voltunk merülve. Eszembe jutott a csók és ajkamba haraptam. Csodálatos érzés volt. Kár hogy Chris bezavart. Már régóta ismerem őket, és így visszemlékezve voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy vonzódik hozzám. Pedig nem szabadna ennyire könnyen megbíznom az emberekben. Ki tudja, lehet hogy csak le akar fektetni. Ez most lehet hogy hülyén hangzott, de volt már velem ilyen. 2 évvel ezelőtt jártam valakivel, akivel elvesztettem a szüzességem. Miután megtörtént a dolog, lelépett, és még azóta sem keresett. Akkor a padlóra kerültem és csakis magamat tudtam hibáztatni, amiért ilyen hamar engedtem neki. Benne sem kellett volna megbízzak. Azóta csak egyéjszakás kalandjaim voltak és próbáltam nem szerelembe esni. 1 éve azonban újra sikerült. Viszont akkor is csalódnom kellett. 3 hónap után megcsalt. Ezután még jobban vonzottak a rossz dolgok Sokszor jártam buliba, ahol volt olyan, hogy annyit ittam, hogy kettőig sem láttam. Természetesen a cigi és drog is előkerült. Utóbbit egyetlen egyszer próbáltam ki, viszont akkor is kórházba kerültem miatta. Az előbbit még most is szívom, persze titokban, mert barátaim nem nagyon kedvelik hogy ezt teszem magammal. Tudom, hogy megint csalódni fogok, és fáj is ezt bevallanom, de... azt hiszem szerelmes vagyok Luke-ba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése