5. rész ~ "Kellemes" reggeli meglepetés

Hellóka!
Megjöttem az ötödik résszel. :) Úgy döntöttem, hogy akkor hozom a hatodikat, ha erre összegyűlik egy-két komment. Egyébként látom, hogy olvassátok, de mégis rossz, hogy nem írtok róla véleményt. :/ Valójában kb. innentől kezd majd beindulni a történet. Remélem tetszeni fog! :D
További szép napot :)
Csilla, xx

*1 héttel később*
A szerencsésebb emberek madárcsicsergésre és a nap kényeztető meleg sugaraira kel fel. Na, hát velem nem ez történt. Az óra szokásos idegesítő csipogására ébredtem, amit mellesleg majdnem kivágtam az ablakon. Akkor kivételesen azért kellett korán kinyitnom szemeim, mert Kelly-nek szünete volt, és ezt a nagyapjánál töltené, aki nemsokára megérkezne, hogy elvigye magával Manchester-be. Másfél hónapot lesz ott, de közben természetesen meg fogom látogatni őket. Calum-ék azóta már két házibulit is rendeztek, és elég durva dolgok történtek ott. Ne értsetek félre, csak olyan ötleteik voltak, mint pl.: az ugródeszkától rollerrel guruljunk le a medencébe, stb. Persze ennél morbidabbak is voltak. Luke a csókunk óta nem kezdeményezett, még a partikon sem, viszont látszott rajta, hogy próbál közeledni felém. Aminek őszintén szólva örülök. Niall-al nem találkoztam, és kezdtem hiányolni. Egyébként amióta nekem adta a pulóverét, minden este azzal aludtam el. Ezért mosolyogva hunytam le szemeim, az együtt töltött időre gondolva, és általában férfias, mámorító illata ringatott álomba engem. Normális az, ha valaki első találkozás után beleszeretett a másikba? Vagy az, hogy egyszerre két srácba is? Akik nem mellesleg sztárok? Utáltam magam ezért...
Kikászálódva az ágyból, először a fürdőszobába csoszogtam, ahol igazítottam kinézetemen, letusoltam és felöltöztem. Sminkemet egy alapozó-szempillaspirál kombinációval megoldva letrappoltam a lépcsőn és a konyhába vettem utamat. Elfogyasztottam egy pirítóst és egy pohár narancslevet, majd visszamentem az emeletre felébreszteni húgomat. Beléptem az ajtón, amelyen belül a lány békésen aludt. Közelebb léptem hozzá és elmosolyodtam. Órákig tudtam volna így nézni. Annyira gyönyörű volt. Hosszú, barna haja elterült a párnán, zöld szemei most becsukva pihentek, és levegővétele egyenletes volt. Számomra ő a legszebb a világon. Nem csak kívülről, hanem belülről is. Nagyon szófogadó, kedves, aranyos, figyelmes és hatalmas szíve van. Egy valóságos csoda, akit mindig megpróbáltam a lehető legjobbra tanítani. Reméltem, hogy élete végéig ilyen marad. Nem hagyhattam, hogy az emberek elrontsák őt. Úgy, ahogyan engem is. Azzal a dallal keltegettem, amelyet minden este énekeltem neki, hogy elaludjon. Azt nekem régen a nagymamám énekelte, akit még saját magamnál is jobban szerettem. Ő volt a példaképem, akire felnézhettem. Sok jó dolgot tett életében. A rák aznap győzte le őt, amikor Kelly megszületett. Én hiszek abban, hogy a lelke húgomban él tovább, és ő is ezért ilyen csodálatos. Fejét lassan cirógattam, amitől halványan pislogott néhányat. Rám emelte tekintetét, és összemosolyogtunk.
- Jó reggelt Kicsim - adtam egy puszit a homlokára.
- Jó reggelt Mami!
Azóta szólított így, amióta kiderült, hogy anyáék szabadságot kaptak és nyaralni mentek egy hónapra. Ők ketten. Szörnyű volt látni, ahogyan Kelly szembesült azzal, hogy szülei semmibe veszik őt. Aznap bezárkózott a szobájába, és másnap délutánig ki sem jött. Még enni sem evett. Akkor eldöntöttem, hogy új életet kell kezdenünk. Olyat, amelyben apáék nem vesznek részt. A fellépés után új házba költözünk, telefonszámot cserélek, és mindenféle kapcsolatot megszakítok velük. Én fogom nevelni húgomat. Nem mintha eddig nem ezt csináltam volna.
- Mit kérsz reggelire?
- Gyümölcsöt - mondta fáradtan.
Testvéremet egyik kezembe felvettem, másikban pedig takaróját vittem egészen a nappaliig. Ott letettem a kanapéra őt, és betakargattam. A konyhában egy müzlis tálba összedobtam epret, banánt, kivit, almát és körtét, majd natúr joghurttal elkevertem. Az ilyet mindig így csináltam neki, és szerencsére szerette. Odaadtam egy kanállal együtt, és bekapcsoltam a tévét. Próbáltam valami értelmes csatornát keresni, azonban nem nagyon akadt. Kapcsolgatás közben figyelmes lettem egyre. Éppen interjút tartottak az... One Direction-nal!? Kidülledt szemekkel bámultam a képernyőt, és rá kellett jöjjek, hogy Niall akkor is tökéletesen nézett ki. Bár a többi négy se volt rossz. Kb. 5 perce nézhettem, amikor a szöszit kezdték el faggatni. Méghozzá rólam.
- Nos, Niall. Nemrég láttunk téged egy csinos lánnyal és látszólag jól elszórakoztatok - mondta a férfi, aki a negyvenes éveiben járhatott.
- Igen, tényleg jót szórakoztunk - kezdte mosolyogva az említett. - Ő hihetetlenül gyönyörű, okos, gondoskodó és megértő. Nagyon jó barát. De... - sütötte le szemét - ..nem járunk.
- Ez biztos? - kérdezte a riporter, mire Niall csak bólintott. - És szerinted a jövőben számíthatunk arra, hogy egy pár lesztek? - itt még közelebb mentem a készülékhez, hogy biztos tisztán értsem válaszát.
- Lehetséges. Ez egyedül tőle függ - felemelte fejét és sejtelmes félmosolyra húzta száját.
A távirányító kiesett a kezemből, és állam a földet súrolta. Ez azt jelentette, hogy összejöhetünk? Nem, ez lehetetlen. Miért akarná, hogy pont én legyek a barátnője? Van nálam ezerszer szebb és jobb nő is. Több százezer rajongója van és egy olyannal lenne, aki először nem is tudta, hogy ki ő? Gondolataimat elzavarva inkább kerestem egy mesét és arra koncentráltam. Már amennyire tudtam. Kelly-t felöltöztettem, megcsináltam a haját és összekészítettem a bőröndjeit. 10 órakor megérkezett a nagyapánk.
- Ügyes legyél, vigyázz magadra és fogadj szót nagypapinak! - soroltam testvéremnek, amikor már a kocsiban ült.
- Oké, te is vigyázz magadra - adott egy puszit, és megtöröltem könnyes szemeit.
- Ne sírj, tudod, hogy meg foglak látogatni - mosolyogtunk egymásra. - Az új házban várlak haza - kacsintottam.
Ezt már neki is elmondtam, és valójában várta hogy új helyen éljünk. Bár szerintem azért, mert el akarta felejteni szüleit. Amúgy sem költözünk olyan messzire, ott maradunk Londonban, csak épp pár kerülettel arrébb. Egy utolsó ölelés erejéig odahajoltam hozzá, majd az autó elindult. Hosszú percekig álltam, és hagytam, hogy könnyek mossák el arcomat. Végül belépve az ajtón pakolni kezdtem a dobozokba. Fellépés után szerettem volna elintézni a költözést. Egészen fél kilencig rendezgettem a cuccokat, és már így is elég sokat összeszedtem. A fürdőszobában letusoltam, megmostam a hajam (amit később kifésültem és megszárítottam), majd az ágyba fekve elővettem laptopom. Amióta találkozgattam az 5SOS-el, azóta pletykákat terjesztettek, azonban engem nem igazán foglalkoztatott. Elintéztem néhány dolgot, és gondoltam utánajárok az One Direction-nak. A böngészők meglepően sok adatot és tényt dobtak ki. Elolvastam egyet-kettőt, ezzel jobban megismerve őket. You Tube-on hallgattam számokat is. Fantasztikus hangjuk van, és a dalszövegek gyönyörűek. Akár egy dallammal is meg tudták változtatni a hangulatom. A Little Things közben elsírtam magam. Nem tudtam szavakba önteni, mennyire meghatott. Egyszerűen tökéletes. Mosollyal, és pár könycseppel az arcomon aludtam el, miközben mélyen beszívtam Niall jellegzetes illatát, amely pulóveréből áradt. Másnap szerencsés voltam, ugyanis a madarak énekére emeltem föl fejem a párnáról, és jólesően nyújtóztam egyet. A fürdőszobámban gyorsan megfürödtem, kifésültem hosszú, fekete hajamat és felöltöztem. Este lesz a díjátadó, tehát addig nem szeretném kisminkelni magam. Mivel még sok minden nem volt bepakolva, ezért folytattam az előző nap elkezdett dobozok megtöltését. 2 óra múlva megéheztem és a konyhában bekaptam pár falat pirítóst. Akkoriban nem ettem túl sokat, néha még akkor sem amikor korgott a gyomrom, de úgy voltam vele, hogy amíg rosszul nem leszek, addig oké. Háromkor készülődtem, mert a díjátadó kezdete előtt még át szerettük volna ismételni a táncot. Betettem a táskámba a jelmezem, és azt a vörös ruhát, amit Niall vett nekem. Azt az after partyra tartogattam. Miután minden benne volt, át akartam öltözni, viszont a nadrágomnak elég furcsa az anyaga, ezért könnyen gyűrődik. Elmentem a földszinti mosókonyhába, ahol bekapcsolva a vasalót, kivasaltam a ruházatot. Amikor már teljesen gyűrődésmentes volt, a lépcsőn csoszogva felvettem (és közben majdnem el is estem). A maradék időben a konyhából szedtem össze azokat a dolgokat, amik hasznosak lehettek az új házba. Szerencsére négyre mindent sikerült a dobozokba helyeznem, amiket kivittem a nappaliba a többi mellé. Ezután magamhoz vettem cuccaimat és elindultam az O2 Arénába.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

A közönség zajos tapsviharban tört ki a dal végeztével. A tánc után ez a kedvenc részem. Imádom, amikor az emberek kifejezik azt, hogy tetszett nekik amit láttak és hallottak. Ilyenkor mindig mosolyognom kell. Mint mindig, most is a felhők fölé szálltam. Soha nem akarom ezt abbahagyni. Akár 70 évesen is ott fogok ugrálni a színpadon. Ez az életem.
A táncosok elszaladtak a nézők szeme elől, egyenesen az öltözőkbe. A jelmezeket hétköznapi ruhákra cseréltük, és a backstage-ből követtük tovább az eseményeket. Nem sokkal később kiderült, hogy az One Direction jelölve lett a "legjobb dal" kategóriában. Meglepődöttségem felváltotta az öröm és ujjaimat összeakasztva szorítottam értük. Kimondták a nevüket. Megnyerték. Valami oknál fogva ujjongani kezdtem és szétrobbantam volna a boldogságtól. Pedig magát a bandát alig ismertem. De büszke voltam rájuk. Kimentek a díjért, és amikor a göndör beszédet mondott, Niall felém fordult. Amint meglátott, elmosolyodott, amitől az én szám is szélesebbre húzódott, és integettem neki. Beleszerettem ebbe a gyerekbe. Viszont ezért ne engem hibáztassatok. Ezután még két díjat kaptak, majd az átadó végeztével ismét az öltözőbe rohantunk. Átvettem a szöszitől való vörös ruhát és egy ugyanolyan színű magassarkút. Hajamat leengedve hagytam, és a kissé túlzó sminkből is mostam le valamennyit. Danielle és én Chris-be karolva léptünk át az after party helyszínére. A zene nem volt annyira hangos, de ez is elég volt.
- Sziasztok - jött oda hozzánk Katy. - Szeretném megköszönni a munkátokat, nagyon jók voltatok - ölelt meg minket.
- Köszönjük, nekünk volt megtiszteltetés - mosolygott Chris.
Barátaimmal elváltunk, és a pulthoz menve beleütköztem egy fiúba.
- Hope? - fordult meg.
- Michael!
- Mizu csajszi? - kérdezte vigyorogva, miközben ölelkeztünk.
- Semmi, de ti hogy kerültetek ide?
- Meghívtak - vonta meg vállát. - Nagyon csinos vagy - nézett végig rajtam.
- Köszönöm - mondtam pirultan.
Beszélgetésünk közepette hátam mögé nézett és rejtélyesen elmosolyodott, azt azonban nem tudtam, miért. A következő pillanatba két kéz fonódott derekam köré, és megéreztem egy bizonyos illatot. Tudtam, ki az.
- Nagyon tetszik a ruhád - súgta fülembe egy rekedtes, férfias hang, és forró leheletétől libabőrös lettem.
- Niall! - kiáltottam fel és megfordulva nyakába vetettem magam, amit nevetve viszonzott.
- Hiányoztam kislány? - kérdezte halkan.
- Igen, nagyon is - mondtam komoly hanggal, és még jobban szorítottam magamhoz.
Hosszú percekig ölelkeztünk. Annyira jó érzés volt újra vele lenni. Nem akartam elengedni, de tudtam, hogy muszáj lesz.
- Gratulálok a sok díjért, megérdemlitek - váltunk el egymástól.
- Köszönjük, de te is jól toltad a színpadon - kacsintott, amitől vörösödni kezdtem. Basszus, milyen édes és szexi.
Bemutatott a bandatársainak, majd velük és Dani-ékkal leültünk egy eldugottabb boxba, és Chris már hozta is az első kört. Aztán a másodikat, harmadikat, negyediket, ötödiket és hatodikat. Mivel kissé be voltam csiccsentve, ezért Danielle-t felhúzva ülőhelyéről a táncparkettre mentünk.

*Niall szemszöge*

Hope csodálatos, csinos lány. Már az első találkozásunkkor nagyon megkedveltem, és amikor nem tudtunk együtt lenni - mert voltam olyan hülye, hogy nem kértem el a számát-, hiányoltam. Rosszul éreztem magam, ha arra gondoltam, hogy talán soha többet nem láthatom. És akkor ott táncolt tőlem pár méterre, ami boldogsággal öntött el. Csípőmozgása beindított és tekintetem automatikusan fenekére siklott. Nem tehettem róla, férfiből vagyok. Viszont leütöttem volna azokat a csávókat, akik nyálcsorgatva bámulták őt. Idegesített, legszívesebben kitekertem volna a nyakukat. A dalnak vége lett, és egy lassú szám következett. Az emberek kettesével táncoltak. Még Hope barátai is, aminek látszólag örült. Ő a pulthoz ment, és leült az egyik bárszékre. Mivel már nem bírtam tovább távol tartani magam tőle, odasétáltam hozzá.
- Hölgyem, felkérhetem egy táncra? - suttogtam fülébe.
Mosolyogva, és csillogó szemekkel megfordult.. A tömeg közepére vezettem, majd kezeim derekára helyeztem, övéi pedig tarkómnál pihentek. Egymás szemébe nézve lépkedtünk, és éreztem, hogy mindjárt elvesztem a fejem. Nagyjából másfél perc múlva beütött az addig megivott alkohol, és onnantól nem tudtam, mit csinálok. Ajkaimat övére tapasztottam és szorosabban húztam magamhoz. Teljes testünk egymáshoz simult, ami még jobban beindított, ezért kezeim fenekére vezettem. A vágy mindkettőnket utolért, és egyre vadabbul csókoltuk egymást. Rájöttem, hogy szeretem őt. És akartam őt. Mindennél jobban.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

*Hope szemszöge*

Erős, nyilalló fájdalom a fejemben. Körülbelül ennyit éreztem. Hunyorogva pislogtam párat, majd miután megszoktam a fényt (ami majdnem kiégette a retinámat), felültem. Egy szobában voltam, de nem a sajátomban. A földön ruhadarabok - köztük a tegnapi vörös ruhám -, és boros, pezsgős üvegek hevertek. A fájdalmat már értem. De hol vagyok? Átfordultam a másik oldalamra, és egy szőke hajkoronával találtam szemben magam. Megismertem őt. Felsikítottam, majd számhoz kaptam és felém emelte fejét. Amikor meglátott, döbbentségében és ijedtségében leesett az ágyról. A takaró alá néztem. Teljesen meztelen voltam Te jó ég... ugye nem!?